A szolnoki evezős sport története 1901 Az evezés - mint sport - közel 180 éve honosodott meg Magyarországon. Elterjedésében és népszerűsítésében nagy szerepe volt Gróf Széchenyi Istvánnak, aki külföldi útjai során tanulmányozta, itthon pedig ő maga is nagy kedvvel és lelkesedéssel űzte ezt a sportot. Ennyire azonban nem kell visszaforgatnunk az idő kerekét ahhoz, hogy szűkebb pátriánkban - Szolnokon - is visszatekintsünk erre a sportra, de még így is szinte a lehetetlenre vállalkozunk, amikor több mint 100 év történetét igyekszünk dióhéjban összefoglalni, hisz írásos emlékeink szerint, 1901-re tehető az időpont, amikor a mai értelemben vett sportszerű evezés városunkban megindulhatott. Egy átlagos műveltségű magyar embernek Szolnokról elsősorban a Tisza és a Zagyva folyók jutnak az eszébe. Nem véletlenül ihlette meg a Tiszának és közvetlen környezetének csodálatos természeti szépsége íróinkat, költőinket, fotó- és festőművészeinket sem. Szerencsére voltak őseink között olyanok is, akiket a két folyó adta lehetőség a vízi sportok űzésére - a sport művészetére - inspirált. Jogosan vagyunk büszkék arra az irigylésre méltó, tényszerű igazságra, hogy Szolnokon az első szervezett sportegyesületet - a Tisza Evezős Egyletet - dicső elődeink 1901-ben alapították. 1913 1913-ban megalakult a Szolnoki Csónakázó Egylet, majd 1929 1929-ben egyesült az előbbiekben említett Tisza Evezős Egylettel. 1950-90 Azóta különféle megnevezésű sportklubok (1950-es évek végén a Kinizsi Sport Egyesület, a 60-as évek közepétől a Munkás Testedző Egyesület, 1973-ban Vízügy-Dózsa, majd Vízügy, a 90-es évek elején Vízügy–Elektrosoft SE) biztosítottak lehetőséget az evezősöknek sportáguk gyakorlására. Meg kell említenünk, hogy bár egy tiszavirág életű időszakban (1974-től 1975-ig), de sportiskolai keretek között is működött evezős szakosztály. Azonban ne rohanjunk ennyire előre az időben. 1901 1901-ben épült fel az első csónakház - a mai Tisza-liget elején, a Tisza-hídfőjének közelében - ami sajnos 1919-ben a Vörös Hadsereg barbár pusztításának következtében, a hajóparkkal együtt teljesen elpusztult. Később az evezés lelkes hívei és az evezés iránt elkötelezettséget érző tehetős városi polgárok újra hajókat vásároltak, a csónakházat pedig az eredeti helyén újjáépítették, de a második világháború bombái ezt is földig rombolták. Az épület haló poraiból ezután már nem támadt fel, később vidámpark, majd vendéglátóegység épült a helyén. Szomorú valóság, de igazi, méltó otthona sajnos mai napig nincsen a szolnoki evezősöknek. 1926 A jelenlegi - Szabadság tér 9. szám alatt található - csónakházat, eredetileg tehetős szolnoki polgárok magánadakozása segítségével 1926-ban, evezés céljára építették és használták, továbbá a város irányítóinak megbízására 1985 1985-ben, ugyancsak ennek a funkciónak megfelelően építették újjá, viszont ma az evezősök az épületnek és a hozzátartozó sportterületnek mindössze egyes részeit használhatják. Egykori otthonunkban sebzett vadként, szárnyaszegett madárként, megtűrt személyekként vagyunk kénytelenek elviselni az épületegyüttesbe tolakodó, egyre nagyobb teret hódító vállalkozás haszonorientált kocsmáit. Városunk jelenlegi vezetői sajnos mindezt jogszerűnek ismerik el és amellett, hogy helyénvalónak tartják, még támogatják is. Viszont szélmalomharcunkat egy igazi-, a mai kor követelményeinek megfelelő evezősbázisért, a fiatalok egészséges neveléséért folytatjuk, hisz meggyőződésünk, hogy nemes célért küzdünk és városunk sportszerető lakossága is mellettünk áll. Ennél békésebb vizekre evezve azonban kijelenthetjük, hogy Szolnokon evezés volt, van és lesz, hisz mindig meg tudtunk újulni és az idők során, rengeteg fiatal tanult meg a Tiszán evezni, sajátította el e szép, de embert próbáló sport rejtelmeit. A sportszerű evezés mellett, amikor városunknak szüksége volt segítségre, ránk - evezősökre - mindig biztosan számíthatott. Például a hetvenes évek elején a Tisza-ligeti sportcentrum építésében valamint a város más területein zajló tereprendezési, építési, illetve szépítési munkákban vállaltunk jelentős társadalmi munkát. A tiszai nagy árvizek idején részt vettünk a mentésben, védekezésben, majd az ár levonulása utáni helyreállítási munkákban. Mindig képviseltettük magunkat - és nagy tetszést arattak a szolnoki evezősök - a különféle városi felvonulásokon és a vízi karneválokon is. A régmúltban számos lelkes edző, vezető és országos szinten sikeres versenyző tevékenykedett önzetlenül, hangyaszorgalommal a sportág szolnoki fennmaradása érdekében. Elismerést, köszönetet munkájukért ritkán kaptak, pedig mindnyájukról elmondható, hogy nem az evezésből, hanem az evezésért éltek. Ezúttal név szerinti felsorolásuktól - elnézést kérve tőlük - eltekintünk, azonban amit mindenképp meg kell tennünk az, hogy köszönetet mondunk nekik áldozatos munkájukért. Három ember nevét viszont csupa nagybetűvel kell, hogy ideírjuk, hisz olyan meghatározó egyéniségek, hogy nem túlzás azt állítani, munkásságuk nélkül ma nem lenne evezés Szolnokon. A mainál lényegesen nehezebb időszakban vállalták fel szeretett sportágunk minden problémáját. Félretéve egyéni és családi elfoglaltságaikat, anyagi érdekeiket, amikor kellett, az evezés ügye mellé álltak. Nemcsak kiváló edzők, hanem pedagógusok, pszichológusok, mecénások, vezetők - egyszóval mindenesek voltak. Ők a következők: IDŐSEBB DR. CSÁSZI FERENC, BÁNVÖLGYI ZOLTÁN és a ma is aktívan tevékenykedő MOLNÁR DEZSŐ. 1993 Minden evezős Feri bácsija - 1993-ban bekövetkezett halála óta - sajnos már nincsen közöttünk, de a legnagyobb tisztelettel kell róla elmondanunk, hogy kisebb megszakításokkal majd 60 éven keresztül viselte szívén a magyar evezős sport ügyét, de elsősorban szeretett városának Szolnoknak az evezős sportját. Noha élete - köszönhetően az akkori hatalom téveszméinek - tele volt kudarcokkal és méltatlan megaláztatásokkal, mégis végig hű maradt igazi szerelméhez, az evezéshez. Kedves tekintetére, jóságos szavaira, sportszakmai tanácsaira, simogatására, ölelésére, szeretetre méltó lényére mindig hálával emlékezünk. Gyakran idézzük találó, bölcs, humoros kifejezéseit, utánozzuk gesztusait. Örök életre szóló útravalót adott tanítványainak természet- és sportszeretetből, sportszerűségből, becsületességből, tisztességből. Nem véletlen, hogy edzői tevékenységének fénykorában 100 fölé emelkedett az evezős szakosztály létszáma. Ebben az időszakban a legnagyobb vidéki evezős bázisként tartották nyilván a szolnoki gárdát. Egyaránt szerette, féltette és óvta a csetlő-botló, ügyetlen, esetlen kezdőt, és a már magát nagymenőnek képzelő harsány bajnokot. Ha evezőlapát vagy hajó sérült, tört az jobban fájt neki, mintha saját testét sebezték volna meg. Élete végéig nyomon követte az evezős sport eseményeit, tanácsaival segített bennünket, de az aktív edzőségtől - egyre romló egészségi állapota miatt - 1975-ben visszavonult. Szellemiségét számos tanítványa vitte tovább, viszont az edzői teher, az akkor legidősebb korú aktív versenyző - Bánvölgyi Zoltán - vállára hullott. Zoli  a mester - evezős szakedzői diplomát szerezve, közel húsz évig volt országos sikereink kovácsa. Számos jó evezőst, magyar bajnokot és nem utolsó sorban sikeres embert nevelt. Elévülhetetlen érdeme, hogy időben érezte meg az új idők szelét és kezdeményezte egy akkorra már sikertelen sportegyesületi fúzióból történő kilépésünket. 1994 1994. 08. 02-án új fejezet vette kezdetét a szolnoki evezés történetében. A Tisza Evezős Egylet húsz lelkes alapító taggal újjá alakult. Elnökének ifjabb Dr. Császi Ferencet választottuk meg, aki evezős múltjával, emberi magatartásával, és édesapja szellemi örökségének folytatásával szolgált rá bizalmunkra. A rendszerváltozás kezdeti időszakában, amikor a sportot addig támogató nagyvállalatok is átalakultak vagy megszűntek, az új szervezeti formában történő működtetés óriási megpróbáltatást jelentett, rengeteg fizikai és szellemi energiát igényelt. A szívós munka ellenére, az anyagi feltételek biztosítása híján, bizony előfordult ekkor, hogy Szolnokot nem képviselték evezőscsapatok a hazai versenyeken. A hullámvölgy, a sikertelen szárnybontogatás a "mester"-nek kedvét szegte és meg kell vallani őszintén, hogy mi - alapító tagok - sem segítettük kellően munkáját. 1997 1997-ben visszavonulva, válságos időszakban adta át helyét egykori tanítványának, Molnár Dezsőnek. Azonban, hogy a "mester" által elvetett mag jó talajra hullott, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a következő fejezet : a sikertörténet. Molnár Dezső, az 1994-ben újjáalakult Tisza Evezős Egylet alapító tagja, versenyzője, vezetőedzője, alelnöke, mecénása, motorja, mindenese, alfája és ómegája. Sikeres üzletember, harmonikus családi életet él, a Testnevelési Egyetem edzői szakának hallgatója és még a felsoroltakon kívül hosszan folytathatnánk tevékenységeit. A nulláról indult, és a csúcsra jutott. Mind ezt úgy vitte véghez, hogy közben másokat nem eltaposott, hanem emelt. Mindenkinek segített és most is segít, aki különböző problémáival hozzá fordul. Versenyzőiért képes tűzbe menni. Kemény sportember, akinek nagy szíve van, de fennkölt pillanatokban el is tud érzékenyülni. Neki és tanítványainak több éven át tartó, áldozatos munkája mára mennyei magasságba emelte a szolnoki evezést. Tanítványai néhány éve a hazai versenyeken, bajnokságokon mindkét nemben és valamennyi korosztályban kiváló eredményeket érnek el. Egyre többen tagjai korosztályuk válogatottjának, ami azt jelenti, hogy ők képviselik Magyarországot a nemzetközi evezős versenyeken. Ez már önmagában nagy dicsőség, de ezen túlmenően pontszerző, sőt érmes helyezéseket nyernek. 2003 A nemzetközi eredményesség szempontjából a 2003. év jelenti a csúcsot, mivel szolnoki versenyző: Szabó Kornél - férfi junior korosztályban, könnyűsúlyú kétpárevezősben világbajnok, Püski Csaba és Úri Szabó Károly pedig férfi ifjúsági korosztályban, kormányos nélküli kettesben világbajnoki III. helyezést ért el. Ilyen kiváló nemzetközi siker elérésére a magyar ifjúsági és junior evezés történetében is kevés példa akad, a szolnoki evezés történetében pedig példátlan. Az elért eredmények ismeretében kijelenthetjük, hogy a szolnoki versenyevezés felvirágzott. Az edzői tevékenységen kívül, Dezső kiválóan menedzseli sportágunkat városunkban, országunkban, sőt határainkon kívül is. A nagy hagyományokkal rendelkező Tisza Kupa elnevezésű országos evezős versenyt nemzetközi szintű megmérettetéssé bővítette. 2004 Sok év munkája fekszik abban, hogy 2004. 01. 01-től felvételt nyert az evezés a Szolnoki Sportiskola SE szakosztályai közé. Ez viszont megint egy újabb fejezet, amely már inkább a jövőt igyekszik vázolni, amely bárhogyan is alakuljon majd, azért mondjuk ki előtte: Köszönjük nektek Dezső és Feri azt, amit tettetek a szolnoki evezésért. Valamint ne feledkezzünk meg a 2004. évi férfi junior korosztályban, könnyűsúlyú kétpárevezésben ismét világbajnoki címet szerzett Szabó Kornél. Immáron kétszeres világbajnok. Nos, jelenleg a 16 év alatti fiatalok a Szolnoki Sportiskola SE színeiben sportolhatnak, illetve versenyezhetnek. Nagy lehetőség és a bizalom jele ez számunkra, hisz kiszélesedni látszik az út, melyet a Tisza Evezős Egylet alapozott meg és épített ki. Már nem egy-két ember vállán nyugszik sportágunk sorsa, a szolnoki evezés jövője. Egyesületünk tagja a Magyar Evezős Szövetségnek. A sportiskola szervezeti felépítése, struktúrája garanciája a megfelelő szakmai irányításnak és felügyeletnek. Új humán és anyagi források váltak az evezősök számára is elérhetővé. A szakmai munkát vasszigorral felügyeli egy kiváló mesteredző - sok jelenleg megyénkben dolgozó aktív edző tanítómestere: Nagy György, mint módszertani vezető. A pénzügyi fegyelem betartásának biztosítására képzett gazdasági szakemberek állnak rendelkezésre. A sportszakmai igazgató - Chladek Kálmán - eredményes sportmúltján túl, közel tízéves vezetői gyakorlattal és jelenleg is gyakorló edzői tapasztalatokkal rendelkezik. Többek között az előbbiekben említettek teszik a hangulatot az edzői értekezleteken komollyá, de egyúttal fesztelenné, amely azt jelenti, hogy bármely szakágat képviselő vezetőedző nyíltan beszélhet a problémákról, és ha esetleg pillanatnyi sikertelenségről kell beszámolnia, tudja, hogy a jelenlévők segítő támogatására, problémamegoldó készségére biztosan támaszkodhat. Tehát, nekünk evezősöknek is módunkban áll a többi sportág vezetőivel találkozni a havi rendszerességgel megtartott edzői értekezleteken. Előfordulnak közös-, minden szakosztályt érintő problémák, melyek megoldására nagyobb esély kínálkozik, hisz több szakember több nézőpontból keresi a lehető legjobb megoldást. Ilyen esetekben a hiba kiküszöbölésén túlmenően, a hiba okát is igyekszünk feltárni azért, hogy ugyanaz a hiba még egyszer ne fordulhasson elő. A Szolnoki Sportcentrum Kht. új igazgatójának – Vígh Lászlónak – számos teendője mellett, egyik törekvése, a közel ezer sportiskolás fiatalnak közös sport- és szabadidős programok rendezése, ahol biztosított a kultúrált-, értelmes szórakozás, sportszerű versengés és lehetőség nyílik a kapcsolatteremtésre is. Ezeken a rendezvényeken nemcsak a gyerekek, hanem a szülők, edzők, sőt városunk irányítói - a képviselők - is részt vesznek, így válik emberközelivé a társadalom és a sport kapcsolata. A küzdelmek nem sportág specifikusak és nem élet- halálra mennek, viszont lehet, hogy a résztvevő gyerekek számára egy életre szóló élményt, tanulságot jelentenek. Ugyanis nem mindennapi élmény abban a szituációban küzdeni látni szüleiket, edzőiket, tanáraikat, amelynek néhány perce ők maguk is részesei voltak. Hisz így teljes bizonyság számukra is a madáchi gondolat, mely szerint: "Az ember célja, a küzdés maga". A helyi sajtóval történt egyeztetés eredményeként biztosítottá vált a jobb híráramlás, információ átadás és városunk, illetve megyénk polgárai jobban megismerik a sportiskolás fiatalokat, köztük minket - evezősöket - is. Ismertté válik a város vezetői és a lakosság körében is az általunk edzők által végzett szakmai munka és a gyerekek által elért eredmények egyaránt. A sportiskolás evezősök képzését 3 edző : Dezséri Ernő, Molnár Csaba, Molnár Dezső - irányítja. Jelenleg mintegy 50 fiatal fiú és lány látogatja az edzéseket. A Tisza Evezős Egylet székhelyén, annak létesítményeiben és eszközeivel végezzük edzéseinket. A piramis elv alapján, minél szélesebb körben szeretnénk a szolnoki fiatalokkal megismertetni sportágunkat. A létszámot szeretnénk folyamatosan bővíteni, és a diáksport valamint a túraevezés felé is nyitni, ugyanis jelenleg kizárólag versenyszerű evezésre van lehetőség. Ennek oka nem az, hogy a túraevezést nem tartjuk fontosnak, hanem megfelelő vízi-telep hiányában, túraevezős hajók nélkül, a jelenlegi kis alapterületű csónakház-, öltöző- és más kiegészítő szociális helyiségekkel ezt rendszeres tevékenységként felvállalni nem tudjuk. Reményünk és törekvésünk viszont az, hogy a versenyzők nevelése mellett, mielőbb felvirágozzon a vízi túrázás is Szolnokon. Ennyi lerövidítve a Szolnoki evezés múltja és jelene. Bízunk abban, hogy történetünk új fejezeteit a most kezdő, csetlő-botló, ügyetlenkedő evezőspalánták írják majd.